19.6.12

Úristen, el sem hiszem! :D

Sziasztok, Drágáim! 


Most nem részt hoztam, ráadásul ami most jön, azzal késtem is egy napot... :/ De azt mondják, születésnap, névnap előtte-utána 8 nap. :P


Szóval a nagy hír, hogy tegnap (mire felteszem, tegnapelőtt lesz... :P) volt a blogom 1 ÉVES! Hihetetlen gyorsan telt el ez az év. Még emlékszem, milyen kis félénken írtam az első gondolatokat hozzátok, Drágáim, és mennyire izgatottan vártam az első visszajelzéseket. Ráadásul akkor még mindenkinek, akinek a blogját olvastam, írtam, hogy nézze meg az enyémet, rakja ki az övére, hogy már nekem is van blogom, ezáltal többekhez jut el az infó és többen jöttök olvasni. Eleinte még nagyon elszontyolodtam, hogy nem nagyon jönnek a kommentek annak ellenére, hogy az oldal látogatottsága szépen növekedett. Aztán eljött egy pont, amikor 4-5 rendszeres kommentelőm volt, de egyszer csak ők is eltűntek. Jöttek azóta 'újak', és mára sajnos csak 2-3 olyan ember van, akik rendszeresen írnak, amit nagyon köszönök, mert valami építő jellegű kritika mindig van az írásaikban. A másik dolog, ami miatt szomorkodtam egy kicsit, hogy a rendszeres olvasók száma nagyon lassan növekedett. Persze, most már tudom, hogy nem úgy van az, hogy ahogy eljut hozzátok az infó, rögtön rendszeres olvasásra jelölitek a blogomat, de akkor még nem így voltam ezzel. Úgy gondoltam, egy nagy rakás szerencsétlenség, amit csinálok és teljesen felesleges volt megnyitni a blogot. Mára ez már valamennyire megváltozott... :P
Akkor elemezném kicsit az elmúlt évben született írásaimat. :)


Kezdjük a novellákkal. Az első novella, ami az oldalra felkerült, az az Elnyomott érzelmek volt. Nos, ez nem teljesen így van, mert az első novellám egy másik oldalon található, de azt gonosz módon nem árulom el, mert majd még egyszer ide is fel szeretném tenni, ha már van blogom és eddig nem sikerült... :P A soron következő novellám a Lehull a lepel volt, és csak ez után jött az, amelyik az 'ELSŐ NOVELLA' címet birtokolhatja. Ezek után írtam meg A barátság ára-t, ami kicsit szomorkásabbra sikeredett az addigiaknál, de abból a két kommentből, ami érkezett, az jött át, hogy mégsem rontottam el annyira. :) A második többrészes történetet írtam, mikor összehoztam az After a hurricane comes a rainbow első és második részét. Ezt két részletben raktam fel nektek, habár mehetett volna egyben is... De a következőkben már erre is jobban figyeltem/figyelek majd. ;) A következő a Régi-új barátság lett. Emlékszem, pont a hóesést néztem, mikor belém hasított a novella alapötlete. Meglepően gyorsan írtam meg, bár ez néhol meg is látszik... NA, és ez után jött az, amire igazából magam sem számítottam volna. Tavaly szeptember végén/október elején felvettek egy TWC-vel foglalkozó csoportba. (Ha esetleg valaki még nem tudná, ez az ikrek közti szerelemmel foglalkozik.) Itt egy videó annyira megihletett, hogy Neserly Mollyval közösen megírtuk a Come back to me-t. Az első része nekem, a második pedig Mollynak jutott. Feltettem ide, egy olyan oldalra, ahol előtte csak és kizárólag heteró történetek és novellák voltak, és hirtelen bele sem gondoltam, hogy mi van, ha valaki nem szereti és emiatt elpártolhat az oldaltól. (Később alkottam Renee-vel egy külön TWC-s blogot, úgyhogy nem lesz több ilyen témájú írás az oldalon! ;) ) Az eddigi utolsó novellám a Balesetből született szerelem. Vicces, mert egy autós magazint lapozgattam, amiben az Aston Martinról volt szó, és úgy gondoltam, jöhet a következő írásom, ami nem sokkal később el is készült és felkerült az oldalra.


Most pedig jöjjenek a hosszabb történetek
Az első a Szerelmi viszontagságok. Emlékszem, még 10.-ben írtam meg az alapját (amit nevezhetünk gyerekes próbálkozásnak is). Ebből két rész volt meg, de az elsőt elhagytam valahol, így csak az emlékeimre hagyatkoztam, és sokkal jobb lett, mint amilyen a 3 évvel ezelőtti lett. És hogy miért mondtam azt, hogy gyerekes próbálkozás? Nem rég megtaláltam azt a füzetet, amiben az első rész bujkált. Elolvasta, és meg kell mondjam, legszívesebben fejbe vágtam volna saját magam, mivel annyira nem az érzelmekre mentem rá, hanem a cselekvésre, arra, hogy ki megy jobbra, ki balra, hogy így visszagondolva és -olvasva katasztrófa lett és csak örülök annak, hogy akkor még nem volt blogom, ahová ezt feltehettem volna... :P 
A következő 'nagy falat' az Our dream comes true volt, amit jelenleg szüneteltetek. Ezt a történetet kint az utcán írtam, míg tesómék kint bicikliztek vagy labdáztak (elég nyugis a környék és kocsi is kevés jár erre). Eleinte nagyon tetszett, hogy aki kommentelt, izgalommal várta a következő részt, akkor még szinte minden napra jutott egy 'fejezet'. Mára viszont kicsit ráuntam az egész történetre és talán ezért nem jön annyira a gondolat, hogy hogyan folytassam. Habér van már pár ötlet, mi is legyen Dora és Angie sorsa, nem az igazi, és ha folytatni is tudom onnan, akkor pár gondolattal később akadok meg, onnan pedig szinte sehova tovább... :( De ígérem, ahogy lesz valami, mindenképp hozom! :) 
Nos, a jelenleg is 'futó' folytatásos történet A szív és az ész harcai. Ahogyan az első résznél is írtam, az ötlet egy németórán jutott eszembe, ahol a babysitterkedésről vitáztunk/beszélgettünk. Nagyjából leírtam hazafelé a vonaton a gondolataimat, hogy hogyan is képzelem el ezt az egészet. Aztán 'gyűjtögettem' még infókat, a saját tapasztalataimat is beleírtam (nem voltam babysitter, csak sokat figyeltem tesómékra, ami majdnem ugyanaz :P ), és ami a legjobb volt az egészben, hogy megírtam paneleket, amiket egy-egy részbe szívesen beleírtam volna. De ez természetesen - mint minden eddigi írásomnál - nem úgy jött össze, ahogy azt Móricka elképzelte. Máshogy alakítottam a szálakat, aminek köszönhetően ezek a részek már nem kerülhettek bele abba, amit feltettem ide az oldalra. Egy füzetben még megvannak, de nem hinném, hogy valaha még felhasználom. Sajnos, mivel elég jók lettek. De hát így jártam... :)


És végezetül néhány adatot is megosztanék veletek. :)
Az elmúlt egy évben 117 közzétett bejegyzés született, 7792-szer jöttetek ide 10 országból. :) A legforgalmasabb hónap 2011 decembere volt, akkor a látogatottság 1028 (!) volt. ^.* A legolvasottabb bejegyzés a Come back to me lett, de ha csak a heterós részt veszem figyelembe, akkor a Balesetből született szerelem. Ha pedig az összeset nézzük, akkor az az egy szem JLS-es bejegyzés, amit akkor tettem fel, mielőtt megjelent volna a Take a chance on me kislemezük... Az egy év alatt 270 közzétett megjegyzés született, aminek nagyon örülök. :) Rengetegszer hatalmas mosollyal az arcomon olvastam egy-egy hozzászólást, amiben legtöbbször kifejtettétek, mi tetszett, mi nem, mint változtassak. Ezt nagyon köszönöm nektek! <3 


Köszönöm az elmúlt évet, és remélem, minél többen jöttök majd és legalább egy pipát raktok nekem a részek alá! ;)

5 megjegyzés:

  1. Helló!
    Nekem mindenképp tetszett ez a bejegyzés :)
    Sok mindent megtudhattam rólad, és a történeteidről, az ihletszerzésről és, hogy miként pattantak ki a fejedből a szereplőid, és váltak élővé.
    Mindig kíváncsi vagyok, hogy mások, hogyan élik meg a az esetleges kudarcokat, negatív visszajelzést. Hogyan és miért kezdtek írni, blogozni.
    Ezért kifejezetten örültem, hogy elolvashattam rólad ezeket :)
    Mennyire fontos tud lenni a blogosnak, hogy írjanak komit, emlékszem én majdnem szívrohamot kaptam az első kommentem olvasásakor, annyira örültem neki. :)
    Remélem hamar lesz friss! Csak így tovább, és gratulálok az 1 éves évfordulóhoz! :)
    Puszi Mili

    VálaszTörlés
  2. Csak gratulálni tudok! és nem kissé röstellem magam amiatt hogy nem mindig írok :( nagyon nagy szégyen, de van mikor elolvasom a részt és nincs időm írni, ezért másnap akarom addigra meg vagy nem jön össze vagy elfelejtem -.- de amúgy el kell mondanom neked, hogy nagyon tetszenek az írásaid és nagyon sokat fejlődtél a legelsők óta! és nagyon sokat jelent számomra is a blogod, és tökéletesen megértem milyen érzés ha csak 1-2 ember jelez neked... szomorú, hogy a legjobb írók alig kapnak véleményt akik meg slampos sztorikat írnak (mint pl. én xD) azoknak meg több száz! (na jó ez alól kivétel vagyok xD)
    további sok sikert ;) és sose zárj be!! ^^ pussyy

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! :D

    Először szeretném elmondani, hogy csak azért nem írtam akkor, amikor elolvastam, mert annyira meghatott és jól esett az, amit írtatok, hogy képtelen voltam megfelelően összeszedni a gondolataimat... :)

    Nagyon köszönöm, hogy írtatok, ez tényleg rengeteget jelent, főleg így a szülinapi bejegyzésnél. :) Igen, tényleg rossz, hogy alig kapok visszajelzést, de hatalmas öröm, hogy ti ketten azért, meg Klauu is ír a részekhez! Izgatottan várom mindig a részek után, hogy vajon mikor érkezik az első komment és mit ír bele, aki írja. Természetesen a további kommenteket is ilyen izgalommal várom, csak azok nem mindig jönnek sajnos. De nem is panaszkodom, mert szerintem nekem vannak a legjobb kommentelőim! *_* :D

    Mili, örülök, hogy tetszett a bejegyzés, és igen, annak szántam, hogy az olvasók kicsit jobban megismerjenek, mert nem sok olyan bejegyzés van, amiben a történetek születéséről írok. Amúgy én szinte az összes hozzászólásnál majdnem szívrohamot kapok... :P Hihetetlen érzés olvasni azt, hogy másoknak tetszik az, amivel te rengeteget dolgoztál. :)

    Meloddy, semmi gond, legalább elolvasod. De remélem, egy-egy pipát raksz azért raksz a részek alá. ;) Én mint legjobb író? Ez nagyon kedves! *.* De amúgy te is jól írsz nagyon! :D Slampos sztori? pff... Te kis dinka! :D <3 Köszönöm, és nem tervezem a zárást, maximum csak kisebb-nagyobb szüneteket kell néha beiktatnom... :)

    És akkor most jön az a rész, hogy köszönöm anyukámnak, hogy felnevelt, a családomnak, hogy mindig mellettem állt... xDD Nem, ez csak vicc volt. Ezt, hogy idáig eljutottam, illetve a blog idáig jutott, csak nektek, az olvasóimnak köszönhetem! Nagyon hálás vagyok érte! :D Igyekszem valamivel meghálálni! :) És nem tudom elégszer megköszönni! <3

    VálaszTörlés
  4. Sziiiaaaa :D
    gratulálok neked a bloghoz és a történetekhez is egyaránt :D nagyon jók :D
    egy kérésem viszont lenne :$ légyszi az our dreams come true-t folytasd :D ez volt az első sztori ahol a föszereplőt Dórának hivják (mint ahogy engem is) és ráadásul Tom-os sztori is és ugyebár Tom a kedvencem és olyan jó h ez a kettő így egybe van :D légyszilégyszilégyszi folytasd :$ és tuti olvasnám :D
    puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy írtál. :)
      Az Our dreams come true-t mindenképp folytatom, csak most egy kis ihlethiány állt be, de igyekszem kiküszöbölni a problémát. Amúgy sem terveztem, hogy itt félbehagyva befejezem, mert az nem lenne fair. :)
      Köszönöm még egyszer, hogy írtál, meg hogy jársz erre. :)
      Puszillak ^_^

      Törlés